Ma az óceán Te vagy, amin a csónakom halad
a jégyhegyek felé, a jéghegyek felé.
A hullámtengeren, sodródik a hitem,
örvények közé, sötét örvények közé,
Csak ringunk csendesen
át egy egész életen.
Lehet az út végtelen,
mégis magam elé képzelem...
Nincs Észak, Dél,
csak a víz és Én.
Hol az iránytű, amivel visszatérhetnék?!
Ha a vihar is Te vagy, miben a vitorlám szakad.
Vezess zátonyok között, a zátonyok között.
Csak a szerelmed vigyen, mutasd meg milyen.
Ó igen, mutasd meg milyen...
Csak ringunk csendesen
át egy egész életen.
Lehet az út végtelen,
mégis magam elé képzelem...
Nincs Észak, Dél,
csak a víz és Én.
Hol az iránytű, amivel visszatérhetnék?!
Nincs vég, nincs cél,
csak a széles tér.
Hol az iránytű amivel partot érhetnék?!
Mégis hirtelen, új remény terem.
Feltámad a szél, feltámad a szél.
Értem jött talán, felkap egy hullám
ami sodor a part felé, kisodor a part felé!!!
Észak, Dél,
csak a víz és Én.
Nem kell iránytű, amivel visszatérhetnék?!
Nincs vég, nincs cél,
csak a széles tér.
Nem kell iránytű amivel visszatérhetnék?!